Megszállottan gondolsz valakire?

Van egy személy vagy egy szituáció az életedben, aki vagy ami nem hagy nyugodni. Megszállottan újra és újra rá gondolsz vagy arra a bizonyos eseményre, ami vele kapcsolatos és ami ilyen nagy hatással volt az életedre. Nem csak minden nap, de lassan már minden pillanatban csak ő foglalkoztat, a vele kapcsolatos jelenet az, amit egyszerűen nem bírsz kiverni a fejedből.

Ne kergessen őrületbe, inkább gyógyítsd meg magad!

Ez azt jelenti, hogy a nap folyamán bármit is csinálsz egyszerűen azon kapod magad, hogy a gondolataid állandóan vissza térnek hozzá, mindig ugyanahhoz a személyhez. Nem tudod a figyelmedet már fókuszáltan tartani, mert abban a pillanatban, ahogy elengeded a koncentrációt, megint arra leszel figyelmes, hogy rajta agyalsz és újra meg újra átéled a szituációkat vele. Egy idő után el is kezded érezni ennek a negatív befolyását az energiaszinteden.

Hogy mi is ez?

Tudod, hogy, amit most érzel az már nem csak nem jó neked, hanem egyszerűen szólva már kezd kimerítő is lenni, mert ilyenkor annyi energiát szivárogtatsz ki magadból, hogy lassan már nem lesz erőd semmi máshoz. Mentálisan totál ki fog készíteni a helyzet.

Egy idő után már tudod is, hogy ez mennyire rossz neked és szó szerint már utálod, de nem tudsz ellene mit tenni, mert nem tudod leállítani, hogy ne kalandozz mindig oda. Egy kicsit néha már olyan, mintha egy kicsiny részednek már ez egy perverz szükséglete mindig odakallódni és egy kicsit megmártózni ebben a képzeletben csak már túl sokszor és túl árasztó ez. Egyszerűen magával ragad, nem tudod kontrollálni csak mindig azt veszed észre, hogy már benne vagy megint.

Azért ragoztam ezt ennyire túl, mert egyszerűen ez egy megterhelő pszichés állapot, amivel látszólag nem lehet mit kezdeni, mert van egy olyan kellemes tulajdonsága is, hogy bármennyire is próbáljuk letiltani magunkat róla, annál többször próbál az elme visszatérni oda. Tiszta őrület, nem?

Mi a megoldás?

Amennyiben ebben a szituációban vagy elmondom neked, hogy mi történik ilyenkor és mi a megoldás, amit azonnal alkalmazni is kezdhetsz. Mutatok neked most egy gyógymódot, amit azonnal el is kezdhetsz alkalmazni magadon, mert szerintem nem szeretnél még ebben az állapotban pörögni évekig. Azzal, hogy hagyod, hogy az energiád így elfollyon, egy idő után totál lemerültnek fogod érezni magadat.

Sajnos azért is, mert a szindróma kísérőtünete lehet az is, hogy már éjszaka sem tudsz aludni, hanem próbálod megfejteni, hogy a személyed miért viselkedett veled úgy, ahogy tette. Megoldást szeretnél találni a téged ért igazságtalanságokra és próbálod az idő kerekét visszaforgatni oda, abba a szituációba, ahol azt kellett volna tenned, hogy…

Tudod, a kellett volna szituknak se vége se hossza, a te energiád pedig véges.

Én azt szeretném, hogy érezd magad újra teljesnek

Egy valami biztos ebben az egész helyzetben, az, hogy arra már rá is jöttél, hogy nem jó helyre fekteted be az energiádat, mert a jelenlegi helyzettel csak engeded, hogy kiszökkenjen belőled. Ez a helyzet nemhogy nem táplál téged, de vissza is tart. Mindentől. Attól, hogy új lappal tudjál indulni az életben harmóniában és egyensúlyban. Attól, hogy teremtsél magadnak egy tápláló, harmonikus közeget, ahol képes vagy anyagi stabilitást kiépíteni magadnak és célokat kovácsolni a jövőt tekintve. Valamint attól, hogy befogadj.

Amennyiben nőként olvasod ezt, akkor tudd, hogy a befogadás a női léted alapeleme az életben, de férfiként is fontos, hogy a női részednek kellő teret adj ahhoz, hogy férfiúi mivoltod a legteljesebb mértékben tudjon megnyilvánulni.

Tehát ez az első információnk már megvan, hiszen azt már tudod, irányod nem igazán megfelelő jelenleg. Nyilván az első dolog, ami eszedbe jut, hogy rendben, akkor majd megszakítom ezeket a gondolatokat.

Tisztázzunk valamit. Azzal, hogy erőszakkal elkezded ettől a helyzettől elszakítani magadat csak azt fogja eredményezni, hogy még jobban vissza fogsz csúszni, sokkal többször fogod magadat fülön csípni azon, hogy már megint pörgeted a gondolataidat az illetőn.

Az első és lefontosabb dolog az, hogy meg kell értened, hogy ez a dolog egyáltalán nem arról a személyről szól, aki megszállottan az eszedben van, hanem magáról a traumáról, amit ott átéltél. Ez nem egy szerelmi csalódás, hanem egy szerzett seb, ami nincs ellátva. Minden alkalommal, amikor visszatérsz ide csak feltéped a heget, de semmi nincs megoldva általa. A seb pedig bármennyi ideig képes itt maradni, sőt nőhet is vagy el is fertőződhet.

Ugye érted már, hogy ami magával ragad minden pillanatban az nem maga a személy, hanem a seb, amit általa vagy miatta szereztél. Van egy olyan részed, ami csak akkor érzi magát biztonságban, ha a szemét az illetőn tartja, még akkor is, ha nem vagytok együtt. Ez a részed állandóan figyeli a személyt, tudni akarja, hogy mi van vele, mit csinál.

Miért?

Azért, mert csak így tudja magát biztonságban érezni. Hogy lehet ez?

Úgy, hogy a valóságban ez a személy a te számodra kiismerhetetlen volt és ettől a kiszámíthatatlan. Az ő viselkedéstől érzed magad veszélyben. Amiatt, hogy majd megint előállnak valamivel, jön valami új ötlet valami új viselkedés tőlük és majd neked kell számolni a következményekkel ismét.

Ugye, ismerős?

Így az, hogy gondolatban mindig visszamész hozzá, ez a te pszichédet tartja egy nem létező biztonságban. Nem téged. Mivel valójában ezt az elmédben játszod le, nem a valóságban.

Kérlek, most ne add fel!

Ugyanis az előbb elmondottak alapján ki tudjuk dolgozni magunknak a saját biztonsági stratégiánkat, ahová bármikor, bárhol visszatérhetünk. Csak légyszi lásd, hogy nincs veled semmi probléma. Nem vagy megszállott és nagyon nem vagy őrült,és nem azért gondoltál a személyedre megszállottan, mert nem stimmel nálad valami.

Visszamész hozzá gondolatban, megszállottan csak rá gondolsz, mert így érzed magad biztonságban azért, mert egy részed tudja, hogy a személy és maga a helyzet is annyira kiszámíthatatlan, hogy állandó készenlétben akarsz lenni, hogy inkább tudd előre, hogy mi történik nála, hogy fel tudj előre készülni, nehogy megint te fizessél a következményekért. Jó? Csak biztonságban akarsz lenni.

Itt most nem azt akarom mondani, hogy értsd meg ezt a részedet és fogadd el a helyzetet, hanem, most csak annyit tegyél, hogy fogadd be ezt az információt és kezdj el az egésszel foglalkozni egy másik megvilágításból. Kezdd el látni, hogy mi is történik valójában. A legfontosabb lépés tehát az, hogy lépj kapcsolatba önmagaddal és most ezen a problémás kapcsolaton vagy személyen keresztül nézz magadba. Nem könnyű így elsőre, de gyere velem, mindjárt enyhülni fog.

Vagyis ott tartunk, hogy a te igazságod jelenleg ezen a személyen keresztül vagy ennek a problémás párkapcsolatnak a révén fog megjelenni.

Az a stratégia nem működik, hogy elmenekülni próbálsz előle

Akkor mi lenne, ha nem menekülni próbálnál előle, hanem épp fordítva: menj feléje közelebb. Menjél szépen közel hozzá és határozd meg, hogy mi a trigger pontod itt:

• Mi idegesít ebben a helyzetben a legjobban?
• Melyik az a pillanat, amiben látod magadat azzal a személlyel?
• Melyik az a pillanat, ami azonnal előjön, ha rá gondolsz?

Most ott tartunk, hogy ahelyett, hogy jönne és kísértene téged, te indulsz el felé. Tehát, most tudatosan leülsz és előhívod az elmédből ezt a kiváltó okot. Csak koncentrálj rá erősen. Engedd, hogy megjelenjen a szemed előtt és hagyd a testednek, hogy átérezze.

Amikor itt tartasz, kezdj el lélegezni. Bele a testedbe. Pont abba a pontba, ahol érzed a nyomást. Ne csinálj semmi mást csak hagyd, hogy a fájdalom, az elveszettség, a csalódás ott legyen a testedben. Hagyd, hogy ott legyen. Hagyd, hogy fájjon.

Amit most csinálsz, az pontosan az, hogy kapcsolatba lépsz azzal a részeddel, amelyik megszállottan vissza és vissza tér az adott szituációhoz vagy ahhoz a személyhez. Bármi feljön, csak hagyjad. Lehet megfeszülést érzel, lehet összehúzódsz, lehet gyorsabban fogod venni a levegőt, lehet bármi. Csak figyelj és hagyd, hogy megtörténjen.

Azzal, hogy hagyod, hogy megmutassa magát, tudod mi történik?

Egyszerűen annyi, hogy fölé tudsz emelkedni. Át tudod őt karolni és megmutatni ennek a részednek, hogy te vagy a főnök, te irányítasz és ő biztonságban van. Biztonságban van veled. Abban a pillanatban, amint ezt egyszer már megteszed magaddal, azonnal érezni fogod a változást, de valószínűleg a gyógyuláshoz még kell még jó pár alkalom.

Gondolj bele, lehet, hogy évek óta pörgeted ezeket a gondolatokat, nem tűnhetnek el egyről a kettőre egy szempillantás alatt. Adj időt neki és hidd el nekem, hogy egy idő után imádni fogod ezt a gyakorlatot, mert olyan felszabadító, annyira kellemes érzéseid lesznek általa, hogy lehet a kedvenc gyakorlatoddá fog válni.

Rajta, próbáld ki.

Fogd fel ezt az egészet úgy, hogy ezek a kis leszakadt részeink csakis azért vannak, hogy megmutassák nekünk az irányt, az éberség pedig azt jelenti, hogy észrevesszük őket, hogy figyelünk testünk ezen jelzéseire. Ezzel a gyakorlattal, bármikor is csinálod vagy visszatérsz hozzá lassan és lassan csak engeded ki magadból a feszültséget. Gyengéden, ámde felszabadítóan.

Első körben azt fogod észrevenni, hogy a görcs, ami eddig benned volt esetleg, ami bénított az szépen lassan elkezd feloldódni, elkezd nyílni és megmutat neked valamit. Megmutatja azt a sebet, ami az egész mögött van. Lehet feljönnek képek a múltadból vagy megérzel régi érzéseket vagy eszedbe jutnak történések gyerekkorból, előző kapcsolatokból.
Lehet bármi, ami ilyenkor előjön csak engedni kell, hogy felnyíljon és megmutassa magát.

Hagyd, hogy feljöjjön, hagyd, hogy megjelenjen

Valószínű, hogy azonnal tudni fogod, hogy a múltadból mihez kösd. Bármi jön is fel, csak hagyd, mert most mutatod meg magadnak, hogy nem kell elbújnia, nem kell elnyomódva lennie, hanem biztonságban van, előjöhet senki nem fogja bántani, hanem te itt vagy és pontosan tudod, hogyan kell kezelni a helyzetet.

Ne siettesd. Engedd meg magadnak a gyógyulást. Mondjuk például amikor kificamítod a bokádat, mert rosszul léptél, akkor is adsz időt a gyógyulásra, nem várod el, hogy másnap futni tudjál a fájós lábaddal. A lelkeddel ugyanígy van. Nem tud egyik napról a másikra semmivé válni az a fájdalom, amit már évek vagy akár évtizedek óta cipelsz magadban. Idő kell neki is, mint minden gyógyulásnak. Legyél vele türelmes, értsd meg a nyelvét.

El fogja ő maga végezni a gyógyulást, amint adsz neki egy kis elsősegélynyújtást és adsz neki teret meg időt. Bízz meg benne, érted van. Hidd el, minél többször próbálsz vele kapcsolatba lépni, annál könnyebben fog menni és csak az elején
tegyél bele több időt és figyelmet, mert egy idő után igazán bele fogsz szeretni, feltétel nélküli szeretetet fogsz érezni iránta.

Csodálatosan hangzik, ugye? Csak próbáld ki és ha megosztanád velem a tapasztalatodat, nagyon örülök neki!